1977-ben születtem. Ez a szerelem akkor kezdődött, amikor 17 éves koromban édesapám barátja megkért, hogy korrepetáljam fiát angol nyelvből. 12 éves korom óta tanulom az olasz nyelvet, az angolt pedig 14 éves koromban kezdtem. 2001 óta tanítok olasz nyelvet is magántanárként. 2006-ban diplomáztam. 2007-ben 5 hónapot töltöttem Novarában, így az akkori nyelvvizsgára készülő diákjaimat skype-on keresztül tanítottam tovább. 2009-ben végleg Olaszországba költöztem, majd itt mentem férjhez, így egy-két itt élő magyaron kívül immár 6 éve csak skype-on tanítok, diákjaim között sokan külföldön élnek, nem gond az időeltolódás sem. Én tanítani és fordítani egyszerűen imádok.  Tanítok gazdasági olasz nyelvet is, tolmácsoltam cégeknek és fordítottam már jogi szövegeket. Számomra nagyon fontos a baráti hangvétel megtalálása, szerencsére diákjaim nagyobb részével sikerült vagy otthon, vagy itt kint, Liguriában találkozni, néhányan nyaraltak is nálam. Az órák alatti csevegés idejével meg szoktam hosszabbítani a következő órát, ami főleg a kezdőknél fontos, magasabb szinteken a történések elmesélése is olaszul folyik. Egymás megismerésére szükség van, hisz sokszor 1-3 évig is szerepet játszunk egymás életében. Bármilyen kérdésetek van, forduljatok hozzám bizalommal!

San Fruttuoso, a sziklás part elrejtett gyöngyszeme

Liguriában, Camogli és Portofino között, egy mély öbölbe foglalva, mint egy rejtett kis éden létezik évszázadok óta San Fruttuoso. Megközelíteni csak gyalogosan vagy vízi úton lehet. Ahogy a hajó szeli a vizet a sziklás part mentén szinte észre se lehet venni a kis bemélyedést a partszakaszon, ami felé elindulva egyre jobban kirajzolódik az eldugott fürdőhely kristálytiszta, átlátszó vízzel, az őrszemként vigyázó apátsággal és a Doria toronnyal. Az első gondolatom az volt, hogy ehhez foghatót eddig csak filmekben láttam, majd az apátság boltíveit szemlélve azon tűnődtem, vajon meddig érhetett régen a víz és  elképzeltem, hogy csónakok érkeztek és távoztak a boltívek alatt. Az apátság építése a X-XI. századra nyúlik vissza. Ez az egyedülálló hely a szerzetesek érkezése előtt halászoknak, kalózoknak, majd évszázadokig a Doria családnak adott otthont. Ezen a helyen található a tengerbe süllyesztve a Mélységek Krisztus-szobra, ami a búvárok egyik legkedveltebb merülési célja. A szobrot 1954-ben, kb. 17 méter mélyen helyezték el az öbölben. A természet és az emberi kéz által épített csodán kívül figyelmemet egy öreg cica is magára vonja. Egy itt dolgozó kedves férfi elmondja, hogy szegény párának már nincsenek fogai és emiatt nehezen eszik. A hegynek indulva találunk néhány halászkunyhót, az egyik ajtón még egy öreg halász (talán a tulajdonos?) fényképe is kint lóg, ahogy a hálót bontja, és íme, itt egy patak medre is, ami -gondolom- hordalékával feltöltötte e kis öblöt. Felmászunk a Doria toronyhoz is, teljesen feleslegesen, hacsak nem a leadott energiával nyugtatjuk magunkat, mert nem lehet bemenni. A kilátás egészen lenyűgöző - a szúnyogok már nem annyira. Folytatva utunkat elérkezünk egy étteremhez, ami előtt egy pici kis öböl van. A tulajdonos azt mondja, hogy sokan járnak oda vacsorázni magánbárkával, hisz este már nem járnak a hajók. Nagyon hangulatos hely, még a friss hal illatát is érezni lehet. Visszatérünk az öbölbe, ahol az emberek fürdenek és napoznak, közeledik a hazaindulás időpontja. Bárki jön hozzám látogatóba, tudom, hogy ezt a helyet mindenkinek megmutatom. Bizonyos titkokat a hozzám kedves emberekkel meg lehet osztani. :)

A tanítás nem egy üres vödör feltöltése, hanem a tűz meggyújtása

(W.B.Yeats)